6 OK, HOGY MIÉRT LETTEM ANTIFEMINISTA

Régebben azt gondoltam, hogy magam is feminista vagyok. Azt gondoltam, hogy a feminizmus azt jelenti, hogy a nőt és férfit ugyanazon jogok és kötelességek illetik meg a jogállami keretek között. Javarészt ezt ma is így gondolom. Azonban a feminizmus nem így gondolkodik. Nem már és nem még, hanem sosem gondolkodott így. Kezdetben ezt hirdette, de ez csak álca volt. Már nem vagyok feminista. Az antifeminizmusom azonban nem nőgyűlölet, épp ellenkezőleg: emberszeretet.

„S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.”

(József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat [részlet])

Igen, a férfi és a nő számára egyenlőjogokat tartom a helyesnek, a jog előtt legyenek egyenlők. Minden ember legyen egyenlő a jog előtt, ez a jogállamiság része kell, hogy legyen. Azaz azt vallom én is, hogy az emberek legyenek egyenlők a jog előtt. Nemet mondok a férfiak jogaira, nemet a nők jogaira: igent az emberek általános jogaira. Mert ha nem ez a valódi jogegyenlőség, akkor micsoda? A feminizmus azonban nem ilyen. Miért? Csak és kizárólag a nők jogaira mond igent. És nem csak a jogokra, de a kultúrától kezdve a politikán át mindenben a női elsőbbséget (és nem egyenlőséget) hirdeti. Legyen több: ne ugyanannyi, ne elég nő legyen, hanem több és még több, és még több… A „több és több” jelszava fékezhetetlen fogyasztói mentalitással mértéktelen mohóságot szül. De ezenkívül, számos más dolog miatt káros hatással bír a társadalomra nézve. Nézzük meg ezeket.

1. Meghaladott ideológia

A feminizmus, amíg a nők jogaiért küzdött legitimitását abból nyerte, hogy nem volt jogegyenlőség. Ma ez a legitimitása mára megszűnt a legtöbb országban. Azokért a nőkért pedig nem állnak ki, ahol nem, így pl. az iszlám világ elnyomott női esetében, sőt a saját hazájukban valamilyen oknál fogva még tolerálják is a feministák a nők elnyomását, ha annak ún. „kulturális” okai vannak és amennyiben az a kultúra nem helyi eredetű. Persze a nyugati vagy európai kultúra illetve kultúrák ezt a bánásmódot már nem kaphatják meg a feminizmustól. Megkülönböztetés? Igen. Egyenlőség? Nem. Női, de mondhatjuk, hogy emberi egyenjogúság van tehát itt Magyarországon és a legtöbb nyugati országban. Általános szavazati jog és a többi, de a feministák mégis küzdenek tovább, tovább és tovább. Miért küzdenek? Még mindig a nők jogaiért? Talán, de ezek már többlet jogok. És csak a nők jogaiért vagy csak ezekért a többletjogokért küzdenek. A feminizmus már az elnevezésében is kirekesztő, a nomen est omen hatás pedig zakatol annak rendje és módja szerint. Mégis mi a különbség a „white power” vagy akár a „black power” szlogen és a „girl/woman power” között? Az egyik ártatlanabb, mint a másik? Annak tűnik, hiszen a nők elesettek, törékenyek, veszélytelenek, szépek, stb… így nem kell komolyan venni a girl power szlogent, ellenben az árják esetében ez félelmetes szellemiséget mutat. Pedig nincs különbség: rövidtávon nevezhettük aranyosnak, viccesnek, most már vehetjük komolyabban az indokolt és indokolatlan metoo-zás idején meg pláne, a safespace-k, vagy épp a Mark Twain cenzúrák korában meg halálosan komolyan, sőt már teljes joggal félhetünk is tőle – nem csak a férfiak, hanem az emberek általában – igen, a nők is. Ha a történelmet nézzük és az elnyomást, bizton állíthatjuk, hogy férfi rabszolgák és őket uraló rabszolgatartó nők is léteztek egyaránt. A feminista ideológia narratívájában azonban nem. Az elnyomó nő karaktere számukra nem létezhet. Ez a valóságtorzítás, valóság megtagadás és fekete-fehér világkép nem a feminizmus egyik hibája, hanem maga a feminizmus logikája.

2. A kvóta a férfiaknak kvázi numerus clausus

A feminizmus női többletjogai közül egyik főkövetelés az ún. kvóta. Mit sugall ez? A nő nem képes saját teljesítménye révén helyzetbe kerülni, az egyenlő jogok ellenére, ezért kvótára van szükség, jogi megkülönböztetésre, amivel borul is a jogegyenlőség és ezzel erősíteni kell a gyengébb nemet. Mit erősít ez valójában? Azt hogy a nő talán mégse egyenlő a férfival, mert az még mindig elnyom, az egyenlő jogok ellenére. Nyilván nehezebb helyzetben vannak bizonyos esetekben – ahogy bizonyos esetekben nehezebb helyzetben vannak a férfiak is – de ezt valóban így kell orvosolni? A demokratizált politikában ráadásul a szavazatok döntenek.  Tehát sokan kifogásolják, hogy nincs elég nő a politikában, mert a sok férfi politikus nem ad nekik teret. Valóban, ha hatalomra kerülnek a férfiak, ez ténylegesen így történhet. Megtörténik és megtörténhet egy demokráciában. De a szavazásokkor a női képviselők ugyanúgy elindulhatnak. Tehát ha maga a társadalom, melynek felét nők alkotják sem érzi úgy, hogy több nőre van szükség, akkor a kvótákat követelő nők miért erőltetik a saját ideológiájukat a többségi társadalomra? A női szavazók nem szavaznak annyi nőre, amennyit a kvóta megkíván és ezt demokratikus keretek között teszik meg. Hogy ennek mi az oka az más kérdés, de erre nem a feminizmus és a kvóta a megoldás, mert az csak kontraproduktív módon a tűzoltás módszerével élve konzervál egy állapotot, egy nem feltétlenül jó állapotában, ami lehet, hogy jobb (bár ez egyáltalán nem biztos) mint az előző társadalmi felállás a nők tekintetében, de a rá adott reakció sokkal rosszabb állapotokat is előidézhet. Nagyon úgy tűnik, hogy a kvótáért általában olyan értelmiségi feminista élharcosok küzdenek, akik tulajdonképpen nem a nőket, csupán saját magukat akarják helyzetbe hozni, hiszen nyilván maguk ülnének a kvóta által biztosított pozíciókba, mint a „női jogok” képviselői, értelmiségei és amazonjai, akik elérték ezeket az ún. progresszív lehetőségeket. Mire erre a bizonyíték? A kvóták csak a fontos és meghatározó pozicíókban van kikövetelve. Semelyik nő sem akar így pl. a bányászatban női kvótát, sem más megterhelő fizikai munkában, sem a háborús fronton – persze a hátsó sorokban figyelő vezetőségben már igen.

A kvóta azonban nem csak emiatt visszás. A kvóta ugyanis egy fordított numerus clausus, pontosabban a férfiak számára nem fordított, hanem ténylegesen az. Durva megkülönböztetés. Maximalizálja a férfiak számát azáltal, hogy minimumot állapít meg a nőnek. De a nő többletet nem kifogásolja, sőt favorizálná is. Ebben hol a valódi egyenjogúság? Egyenjogúság ez? Nem. Ha nem fogadjuk el ma a régi numerus clausust, akkor ezt sem fogadhatjuk el.

3. A feminizmus szexista

Az előbb már utaltam a feminizmus és a kvóta által sugallt nőiségre, mi szerint az képtelen saját erőből a helyére kerülni. Azaz a feminizmus egyben a szexizmus melegágya is. Ha a nő elnyomott, akkor hogy lehet a nő egyenlő a férfival? Mégiscsak gyengébb nem? A feminista narratíva szerint saját jogon azért nem érvényesülhet a nő, mert példának okáért nem elég durva, erőszakos, nárcisztikus, pszichopata vagy egoista ahhoz, hogy helyzetbe hozza magát, mint a férfiak. Azaz a nőt piedesztálra emeli, a férfit démonizálja: a nő nem lehet se rossz, se elnyomó, csak és kizárólag áldozat, sőt szent, akit kompenzálni kell. A nő örök áldozat – mi ez ha nem szexizmus? Gyakorlatilag a feminizmus közvetve kimondja: a nő más, mint a férfi, nem egyformák és ezzel tulajdonképpen a feminizmus bolsevizmusát, a genderizmus ideológiájának alapjait is megkérdőjelezhetjük, a nemek közötti egyenlőséget, mely szintén az egyenlőség és egyformaság nevében rombol le mindent, ami a különbségekre emlékezteti. Ha egyformák vagyunk, mi alapján különböztetjük meg egymást? Miért alakult ki a nők számára kétségkívül hátrányos helyzet? A feminizmus szerint csupán azért, mert a férfi rossz, a nő pedig jó.

A feminizmus egyik abszurditását jól kifejezi kedvenc jelképük is. A „You can do it” plakát: látszólag feminista. Azonban ha csak egy picit megvizsgáljuk, rájövünk nem a nőiességet képviseli. A kép alapból a nőt maszkulinizálja. Olyan biológia adottságot hangsúlyoz, ami biztosan nem egyenlő a férfiéval, nyilván az átlagokat tekintve. Mert ha mondjuk, megszűnnének a nemi kategóriák az olimpián, akkor milyen eredményeket kapnánk a nemek arányát illetően az éremtáblán? De a képnek nem is ez a legnagyobb ellentmondása. A képet ugyanis Uncle Sam, azaz Egyesült Államok kormányának kérésére nyomták. A kép az elnyomó patriarchális állam megrendelésére készült háborús propaganda! A férfiak a háborúba mentek, ahol meghalhattak. Addig a nők? Átvehették a a háborúba ment férfiak szerepét (!) a gyárakban is és dolgozhattak keményen, férfiasan a nehéziparban, ez idő tájt főként a hadi iparban. Eddig erre ugye nem volt szükség, mert a férfiak ott maradtak az USA-ban és nyomták az ipart. Tehát a kép egész egyszerűen csak egy primitív és manipulatív propaganda, ami arra a biztatja nőket, hogy amíg a férfiak nem térnek haza (élve), addig ők lássák el őket hadianyaggal. Mondjuk ez a fajta színvonal a propagandától nem meglepetés, de mégis a feminizmus egyik ikonjává vált.

Mégis miért? Miért nem jöttek már rá erre, miért nem vetik meg ezt az elnyomó férfiállam gyártott ócska háborús manipulációt? Mert ez megtestesíti a feminista ideológia legfőbb célját: a maszkulin nő létrejövetelét. Ez a kép, pontosabban annak helye a feminista szubkultúrában, ahol nagyon egyértelműen ki lóg a lóláb. A feminizmus el akar nyomni. Mit akar elnyomni. A férfit, legfőképp a maszkulin férfit, a férfias férfit. De nem csak őt. A nőt is. A feminin nőt, magyarul a nőies nőt. Kivel képzeli el az elnyomást? A maszkulin nővel? A feminizmus még igen - a genderizmus elnyomása már ennél is messzebbre megy. A feminizmus ideológiájának logikája ebbe torkollik, ilyen a természete, mert mint minden ideológiának van természete. A feminizmus a férfias nőt preferálja, mert a nőies nő számára elnyomott, gyenge, amíg a férfias férfi az elnyomó. Manapság azonban a nőies férfiak se menekülhetnek, mert ők is felelősek a férfias férfiak és az őket kiszolgáló nők bűneikért is a feministák szerint. Az őket kiszolgáló nőket a feministák általában nőies nőkként képzelik el, és a „konzervatív” szót is használják rájuk, mintha az sértés, sőt, egyenesen bűn lenne. Elnyomják az empatikus nőket is, kollaboránsként tekintve rájuk. Elnyomják a nemek háborúján túllépő, túllépni akaró vagy vágyó, vagy abba bele se menő nőket és férfiakat is, mert vagy belerángatják őket háborús pszichózisukba vagy ők is az elnyomás szolgáló lányainak-fiainak lesznek megbélyegezve. Mert ahogy a plakát is, a feministák is háborús lázban égnek. A nemek harca, a nemek háborúja az ő terepük, amíg a két nem küzd, addig ők örülnek, addig ők fontosnak képzelhetik magukat. Ha a maszkulin feminista nő nyer, akkor leteszik talán a fegyvert, de békét sose fognak kötni. Tehát a feminizmus ideológiájának logikája és természete az, hogy elnyomja a szimpla férfit, a szimpla nőt, elnyomja az embert a maszkulin vagy személyiség- és identitászavaros feminista nők javára.

4. A feminizmus torzult eszméje a megtestesült totalitarizmus

Miután a feminizmus jogosan kiharcolta a nőknek az általános jogokat, állítólagos feladatát bevégezve nem volt képes megszűnni. Már nem csak a jogokért harcol, nem csak a többlet jogokért harcol, hanem a hatalomért, az elnyomásért, az uralomért az élet minden területén. Már rég nem azt követelik, hogy a nők legyenek egyenlők a férfiakkal, hanem azt, hogy ők, a feministák legyenek egyenlőbbek a többi embernél. Orwell Állatfarmja a kommunizmusról szól, de a feminizmus ideológiája nem véletlenül hasonlít ennyire a kommunizmusra: egy tőről fakadnak. A feminizmusnak a kezdeti jogos sikerek után radikálisnak és totalitáriusnak kell lennie, különben – értelme nem lévén – meg kéne szűnnie. Az ideológia élharcosai, a feminista elvtársak és azok hódoltjai azonban nem engedik ezt. Sok állás megszűnne, és sok ilyen politizáló radikális feminista hirtelen nem tudna mit kezdeni magával, hacsak nem találna valami más szélsőséges világnézetet vagy hobbit. Akár a jó öreg kommunizmust, akár a genderizmust, ami a feminizmus és marxizmus egyik legijesztőbb mutánsideológiája, akár az iszlamizmust. Hogy a fasizmust miért hagytam ki? Mert ezek mind fasiszták is egyben, a szó nem politikai, de pejoratív értelmében legalábbis biztosan. Az ún. feminácizmus és genderfasizmus, melyek csupán ugyan gúnynevek, de természetüket leplezi le, a régi bolsevizmus és fasizmus méltó örökösei tehát, csupán még nem teljesedtek ki, még nem szereztek totális hatalmat, de a szélsőséges jeleket sok országban már elég szembetűnően látni lehet.  Akik azért küzdöttek, hogy kiszorítsák a régi elnyomókat, maguk is elnyomóvá váltak, új elnyomókká és ezzel kiöntötték a gyereket a fürdővízzel együtt.

Egy héber történet szerint egy nő, Lilith megtagadta a bibliai Ádámot nem akart az ő társa lenni. Férfi helyett, inkább démonokkal hált és féldémonok lettek a gyermekeik. A feminizmus megtagadja Évát is és Ádámot is. Csak az elnyomás, a hatalom démonával akar nászra lépni. Az ő gyermekeik pedig olyan torz ideológiai vadhajtások, amik különböző ebből fakadó ártó erőket képviselnek. A valódi következményeit ennek, a radikális feminista nők személyiségtorzulásait ez a szimbolikusan értendő héber mítosz jól megvilágítja.

A feminizmusnak most kell megálljt mondani. A ’férfi jogizmusnak’ is. Emberek vagyunk. Férfiak, nők, gyerekek, idősek, feketék, fehérek. Harcoljunk az általános jogokért, mint egyének jogaiért és ne különböztessük meg őket nemük, bőrszínük, koruk, külsejük alapján. A tiszteletet persze megadhatjuk. Az egészséges (!) biológiai különbözőségek adottságok és nem büntetések, ne tagadjuk el őket.

A lényeg a személyiség, a szellemiség és a kultúra. Ha ezeket is leromboljuk a különbözőségek megszüntetésére és az egyenlőségre hivatkozva illetve annak nevében, akkor nem lesz utána más semmi. Semmi nem lesz: ugyanis az alapköveket romboljuk porig és eközben más kultúrák és szellemiségek kiforrottan, koherensen és virulensen rajtra készek hogy a romok helyén ők tegyék le az új alapköveket és ne a lerombolók. Hiszen a rombolók valójában nem képviselnek semmit, csak a rombolást mézes-mázos, később egyre radikálisabb jelszavak mögé bújtatva. Mindegy mire hivatkoznak, az öncélúságuk már nyilvánvalóvá vált.

5. A feminizmus megbélyegez

A hatalom és elnyomás (legyen az lelki vagy fizikai) nem a férfiak kiváltsága. Az elnyomás rendszerében nők és férfiak vannak, emberek. Mindketten képesek használni és használják, rengeteg módon és módszerrel. A fizikai erőszak tekintetében a férfiak többsége előnyben vannak biológiai adottságaik révén, de a kisgyerekek és más gyengébb nők (és akár férfiak is) nem. És ilyen esetben ugyanúgy élnek a nők ezzel az erőszakkal, mint a férfiak. Nem mindig, de arányaiban ugyanannyiszor, ha nem többször. A gyermekek fizikai bántalmazása esetén a férfiak egyáltalán nincsenek többségben a nőkkel szemben. A verbális erőszak tekintetében pedig szintén nem beszélhetünk kizárólagos férfi dominanciáról. De ez nem verseny. Nem az a lényeg, hogy melyik nemből ki szenved többet a másiktól. A nő nem gonoszabb, a férfi nem jobb és ez fordítva is igaz.

Az etnikum alapján megkülönböztetett elnevezéssel bíró bűnözés, így pl. a cigánybűnözés szót sokan mélységesen elítélik és nem tartják sem jogosnak, sem etikusnak ellenben károsnak nevezik az ilyesfajta megbélyegzést. A bűnözésnek ténylegesen nézve nincs etnikuma. Azonban a férfi erőszak kifejezés mivel lenne kevésbé elítélendőbb? A bűnözésnek nincs etnikuma, az erőszaknak nincs neme. Mindkettőt emberek követik el emberek ellen. Akkor mégis miért csak a saját nemünk sérelmeit gyűjtögetjük és versengünk?

6. A feminizmus elidegeníti egymástól az embereket

És itt elérkezünk egy újabb fontos ponthoz. A nő és férfi a feminizmus hatására elidegenedik egymástól. Lassan már meg is alapozódik két külön poszt-humán faj létrejötte: elindultak a tényleges kutatások a mesterséges sperma és a mesterséges méh irányába. A szexrobotok és élethű szexbabák (férfi és női mintában egyaránt) ipara pedig még csak mostanában kezd igazán beindulni, hatalmas robbanás előtt áll a közeljövőben. Végül talán nem is lesz szükségünk egymásra, férfiaknak és nőknek. Akkor majd ténylegesen beszélhetünk a férfi fajról és női fajról, akik két különböző bolygóról jöttek. Akkor már tényleg késő lesz. Nem a másik neme, vagy etnikuma, hanem az elidegenedés (oda-vissza) minden szenvedés forrása. Miért nem erre keressünk megoldást? A feminizmus ennek az elidegenedésnek, eltávolodásnak, háborús retorikának, átkonstruált osztályharcnak, a nemek harcának a táptalaja. Ember ellen ember.

Nem vitatva el érdemeit, és a szerzett jogokat teljes mértékben garantálva itt az ideje a antifeminizmusnak, de csak és kizárólag a valódi jogi egyenlőség szellemében. A nemeket tekintve egyenlő jogokkal bíró országokban a feminizmusnak már nincs helye. Lépjünk túl a mesterségesen gerjesztett nemi háborún és hirdessük meg a valódi békét!

Szabadság. Rend. Testvériség.

Üdvözlettel,

corto maltese,
az anarchista kispolgár