A GYÁVASÁG IS SZUVERÉN JOG, AZT SEM VEHETIK EL TŐLÜNK

Ahogy ebben a posztban írtam a 2018-as magyar országgyűlési választások után:

Ha pedig kívülről várjuk a változást, ha „nemzetközi szervezetek” által kikényszerített „jobb világot” szeretnénk, akkor egy hazug mázba burkolt kihasználás fog bekövetkezni. Az ország ki lesz használva, mint ahogy ki is van használva. Jelenleg is csupán a belső kihasználás versenyzik a külső kihasználással. De csak belső tevékenység szabadíthatja meg az országot mind a belső, mind a külső kihasználástól többé-kevésbé. Külső tevékenység csak bizonyos érdekek mentén segít, amiknek sokszor nagy ára van.

A Sargentini-jelentés egy többszörös sakkjátszma volt, ahol mindenki léphetett, így többek között Weber, Macron, Kurz, Merkel és Orbán is - ráadásul egyszerre. Mindenki kihozta a helyzetből a legtöbbet, amit tudott. Ha nem is száz százalékig, de mindegyikük elégedett a maga módján. Az egész csak az EU képviselői választás jelentős kampánymozzanata, talán nevezhetjük a nyitányának is. Mind az EU alapértékei, mind Sargentini, mind Magyarország csak statiszták voltak, szaftos gumicsontok ebben a pitiáner hatalmi játszmában. A lényegen nem változtatnak a történések. A status quo még csak meg sem remegett valójában sem itthon, sem EU-s szinten.

A lényeg tehát továbbra is az, hogy egy kollektív belső öntudatnak kell felébrednie, hogy lerázza magáról a külső és belső kihasználás láncait és így a manipulálható tömegből végre egy öntudatos, szabad nép legyen. Vagy pedig kialakul egy egzotikus kis diktatúra Európa szívében, és a tömegből rab nép lesz. Vagy lesz öntudata, de nem akar szabad lenni és a vitatható megfogalmazású „jobbágymentalitás” fog győzedelmeskedni. Ez utóbbi lehetőség az EU integrációt nemhogy kizárja, de annak feltétele.

Amire szükség van az nem más, mint egy organikus nemzettudat újjáéledése. Nem a modern nacionalizmusra kell gondolni, valami sokkal szervesebbre. A nacionalizmus előtt is voltak nemzetek. Egy organikus és potens identitásuk volt a különböző népeknek, nemzeteknek, mindenféle mechanikus befolyásolás nélkül. Talán nem a nemzettudat a legjobb szó rá, hanem a karakterisztikus léttudat, ami az integritást jelenti a testtel, lélekkel és szellemmel másoktól, más népektől megkülönböztethető formában.

Jelenleg meghasonlott és teljesen megtépázott ez a típusú nemzettudat is. Van egy beteges test, egy sérült lélek és egy homályos szellem. Maguk az alapok sérültek meg, amin egy ingatag, omladozó, toldozott-foldozott identitás épül. Ezt a sérült és beteg nemzettudatot illetve annak hiányát kell helyrehozni, alapvető fundamentális értékeket kell behozni, amikbe kapaszkodhat. Anélkül nem megy.

Az EU erre alkalmatlan, sőt mi több, szembe megy ezzel. Egy valódi európai identitás megteremtése helyett az európai tömeg megteremtésén dolgoznak, melyben az európai nem szellemi vagy kulturális jelző, hanem csupán földrajzi elnevezéssé degradálódik. Miért is vagyunk EU tagok? Gazdasági, pénzügyi és biztonsági okokból. A többi csak hazug máz. Ez csak érdekszövetség, ráadásul roppant egyenlőtlen! Ezt sose felejtsük el. Az EU tagságunk ára könnyen az lehet, hogy az ezeréves magyar állam el fog tűnni. Persze semmi sem tarthat örökké. A végső cél nem a magyar állam halhatatlansága, hanem a szellem felszabadítása a materializmus alól. De a kettő szorosan összefügghetne, ha a jelenlegi magyar államban is ott lenne a szellem.

Ami a jelenlegi és az elmúlt évek kormányzatait illeti: 1948-ban a kommunista hatalomátvétellel, 1956-ban a szabadságharc leverésével 1989-re az organikus nemzet- illetve néptudatot szinte teljesen kivéreztették. Ami azóta folyik kormányzás néven tulajdonképpen hullagyalázás. Ez bizony azt jelenti, hogy a legkomolyabb, legnehezebb teljesítményt kéne végrehajtania a kollektív nemzettudatnak, a magyar népnek: fel kellene támadni.  Nyilvánvalóan a magasabbrendűségbe vetett hit nélkül ez nem fog sikerülni. Nagy és nehéz feladat ennek a nemzeti léttudatnak az újrakonstruálása, főként, hogy organikus is legyen és ne legyen túlságosan rétegidentitás se. Fontos feladat lenne ezen munkálkodni. Erről szólna egy felelős, hosszútávon gondolkozó kormányzás, akár egy unió szintjén is, akár (tag)állami szinten is. De sikerülhet-e ezt elérni, egyáltalán vagy mindez csak egy szép idealisztikus álom? Kérdéses, mert a válasz talán. Talán nem. Talán igen. Nyilván elsősorban mikrokörnyezeti szinten érhetünk el változást. Valójában a saját belső világunk változtatható meg csupán, de nyilvánvalóan ennél nagyobb célt amúgy sem tudnánk kitűzni és nem is érdemes első lépésként. De ez a változás a belső meggyőződésünk erejétől függően ki fog hatni közvetve és közvetlenül is a környezetünkre. Más szóval felesleges feladni, hiszen vesztenivalónk nincs, csak nyerhetünk vele. Ha mást nem, szellemi méltóságot. Becsüljük meg.

Ha le akarod győzni az ellenfeledet vagy ellenségedet (sajnos a mai politikai megosztottság és elidegenedés egyre szélsőségesebb), akkor több dolgot tehetsz, de az egyik legfontosabb, hogy ne hagyj támadási felületet. Persze rés a pajzson mindig lehet, amit esetleg az ellenfél kardcsapásai okoznak. De mi a helyzet azokkal a résekkel, amiket maga az ellenzék készít elő? Miért ad az ellenzék nyilvánvaló, egyértelmű és a Fidesz politikai propagandájába tökéletesen illeszkedő támadási felületeket?

A nagy EU-s tragikomédia után nyugodtan mondhatjuk, hogy nem csak a magyar ellenzékről beszélhetünk ilyen amatőr hiba esetén. A Sargentini-jelentés forrásai, valamint több pontja, számos megállapítása még az azt megszavazók szerint is több mint kétséges (sőt van ami nyilvánvaló hazugság). Több pontja viszont pontos és igaz is akár. A kettő együtt viszont kioltja egymást. Ez egy kiadós gumicsont receptje tehát, amit Orbán tökéletesen fel tud használni kiemelve a tálcán kínált támadási felületeket.

Orbán sorosozása és migránsozása illetve az arra épülő narratíva nem csupán azért sikeres, mert teljes erővel nyomják az éterbe és az éterben, hanem mert amire épül az az igazság, még ha az amire épül csupán egy igazságszilánk is. Az igazságnak azonban a mérete nem számít, az alapja tehát ugyanúgy igazság marad. Nem lufira építkezik, még ha ennek ellenére még is fel van fújva benne több minden és cinikus módon kifordítva használják is fel, a hangsúlyokkal való játszadozás révén pedig torzítva is. Amikor Orbánék Gyurcsánnyal riogatnak, Gyurcsány színpadra áll és elrikoltja magát, szétrebbentve ezzel a körülötte álló baj- és sorstársait. Nem megy le a színpadról és nem hogy támadási felületet hagy beszédeivel, ő maga a támadási felület. Gátja a baloldali ellenzék megerősödésének és megújulásának. Helyzete viszonylag stabil, ha nem is túl számottevő, arra mégis alkalmas, hogy a balos ellenzéket sikerrel szabotálja bárminemű konstruktív megújulás tekintetében. Marad minden a régiben, megosztottak, ugyanazt szajkózzák 8 éve és totálisan alkalmatlan emberek belterjes világa marad, amely semmilyen vonzalommal nem bír egy esetleges megújulás esetén a szükséges emberek számára. Kinek az érdeke mindez? Ki nyer ezzel és mit? Valószínűleg Gyurcsány bűnügyei szépen elévülnek, pénztárcája kellő mértékben duzzad marad, és még ellenzéki celeb szerepében is kiélheti magát. Azzal – ha nem ment el az esze – ő maga is tisztában lehet, hogy jelen állás szerint még legalább tíz, de lehet, hogy húsz évig nem lesz miniszterelnök és utána sem valószínű. Tehát azzal is tisztában van, hogy amit ő ma képvisel, az destruktív az ellenzék számára. Ingyen vagy pénzért, előnyökért cserébe, de kiszolgálja az orbáni rendszert. Alakulgat egy Jobbik-LMP szövetség is, ez egy politikai Frankestein, az alternatív ellenzék pedig (Márki-Zay, Hadházy és társai) pedig szintén nyomják a saját mantrájukat bármiféle konkrét eredmény nélkül. Tehát az ellenzéki oldalon, mind a baloldali, mind a jobboldali, mind az alternatív lehetőségek potenciál nélkül vergődnek.

Erre tesz rá lapáttal az európai baloldal és állítólagos liberálisok. Guy Verhofstadt kimondta, az USA-nak és az EU más államainak is be kell avatkoznia a magyarországi belpolitikai eseményekbe. Nem normális kijelentés, ez az öreg srác nem érti, vagy nem érdekli, hogy ezzel csak igazat ad és megerősít minden EU-szkeptikus és globalizmus ellenes embert, abban hogy ezek imperialista módon gondolkodnak. Ez lenne a nyugati liberalizmus? Ez a valamiféle paternalisztikus gyarmatosítói mentalitás? Szomorú lenne. Magyarország egy lázongó, debil gyarmat, akit meg kell nevelni? Igen, lehet, hogy debilitás jellemzi a politikát, sőt, deviancia és önpusztítás a morált is és óriási, visszavonhatatlan és nemzeti szinten is halálos erejű problémák vannak jelen nálunk, de ezek a mi problémáink. Ha ezeket nem mi oldjuk meg, hanem mások fogják helyettünk, akkor nem fognak a problémáink megszűnni, csupán újak és mások lesznek. Rövidtávon, középtávon talán jobbak? Talán igen, talán nem (lásd Görögország) Történelmi szinten nézve, hosszútávon bizonyosan semmivel sem jobbak, cserébe kis buta népként fognak emlékezni ránk miután kihaltunk, mert az EU jelenlegi formájában nem biztosít túlélést a nemzetek számára, de főképp a szellem számára sem.

Nehéz, de el kell fogadni: az ország dinamikája, tendenciái, a tömegszellem és a tömeglélek – nép- vagy nemzetszellem és nép- vagy nemzetlélek, magának a nemzet ideájának a hiányában, azt cselekszi amit a különböző ágensek képesek elérni nála. Ha már mást nem lehet, legalább az országon belül dőljön el az ország jövője és ne Verhofstadt és Merkel mondják meg mi legyen velünk. Paradox módon a Fidesz központosító, autoriter és így az autonómiával teljesen szembemenő hatalma az ország globális autonómiájának csúcsteljesítménye. Szomorú, anarchista szemszögből tragikus, de globálisan nézve mégis csak önálló cselekedetünk ez! A felelősség a miénk, nem Orbáné. Orbánnak felelnie kell, de felelősségre vonni csak mi tudjuk, csak nekünk van jogunk hozzá.

Jogunk van kútba ugrani is? Az ön- és közveszélyeseket bezárják. De a szabad akarathoz akkor is jogunk van. Úgy tűnik a gyávaságunkhoz való jogunkat kérdőjelezik meg kívülről, de valójában egyszerűen csak nem akarják megvárni míg bátrak leszünk. Ha bátrak leszünk és mi magunk döntjük meg a jelenlegi morálisan beteg, halott politikai rendszert és elitet (tehát Orbán megdöntése kevés ehhez), akkor egy olyan autonóm nép- illetve nemzetlélek formálódhat újjá, ami a nemzet szempontjából előnyös, de a globalista uralkodói elit (beleértve az EU-t) számára nagyobb ellenség lesz, mint maga Orbán Viktor illiberális kiskirálysága.

Számomra az EU jelenlegi formájában, jelenlegi elitjével nagyobb veszély az emberi szellemre, mint Orbán primitív autokrata korrupt despota rendszere. Az egyiket belső szellemi és politikai szabadságharccal bármikor megdönthetjük (ez a jelenlegi Magyarország), míg a másik magát a szellemet öli meg (ez a materialista, globalista, uniformizáló EU és társai). Azaz ha választanom kell élek egy autokráciában csendes vagy hangos lázadóként, sőt akár gyávaként is, minthogy egy biztosan szellemet meggyilkoló materialista globalista zsarnokságban.

Összegezve tehát az EU-ból való kilépés materiális szinten problémás, óriási áldozat, de szellemi szinten esély, még ha nem is kizárólagos következmény. Egyszóval kockázatos. Mégis melyiket válasszuk? Az esélyt a szellemi megújulásra vagy a biztos szellemi elsorvadást és a lét értelemtől való megfosztását? Konzervatív anarchista kispolgárként számomra egyértelmű a választás, főleg ha érvényre jut három alapvetés egy EU-tól és a jelenlegi illetve a még aktív korábbi magyar politikai elittől megszabadult Magyarországon. Ezek pedig:

Szabadság. Rend. Testvériség.

És Te melyiket választanád?

Üdvözlettel,

corto maltese,

az anarchista kispolgár