Az első rész IDE kattintva olvasható, az írás többi része pedig IDE kattintva érhető el.
Az Abszolútumnál magasabb értelem nincs, hiszen az az abszolút értelem birtokosa is egyben. Az abszolút egyfajta statikus megjelölése a folytonos végtelennek, tehát végtelen értelemnek is nevezhetjük, Istent pedig a Végtelenségnek. Magasabbrendűségét megkérdőjelezni sem lehet, hiszen ha azt állítanánk, hogy az ember a legmagasabb rendű, akkor azzal azt állítanánk, hogy az univerzum felfoghatatlan dolgai nem léteznek, hiszen azok létéről, értelméről ismeretünk sincs. Azaz tagadnánk, hogy az emberen kívül létezik univerzum, kivéve azt, ami persze alacsonyabb rendű nála. Ha az ember csak a feje búbjáig tart, akkor onnan már nem tud feljebb nézni, ha nem hiszi el, hogy lehetséges saját maga fölé nézni. Azaz onnantól kezdve, a búbjától, az emberi minőség csúcsa magasságában nézelődhet, de jószerivel főleg lefelé fog nézni, nincs ami folyamatosan fenn tartaná a tekintetét, és ha bármilyen krízisbe kerül, akkor a fejét mélyen lefelé fogja szegni, hiszen eszébe sem jut, hogy magasabbra is szeghetné. Ezzel az emberi szellemet fogságba vetjük, akinek ketrece saját maga lesz, és amiből kiutat, csak saját maga elpusztításában fog látni. Ezért különösen fontos, hogy világnézetünkben, az ember világnézetében helyet kapjon az embernél magasabb minőség, amiben – korlátozott értelmünk révén – elsősorban csak hinni vagyunk képesek. Ennek a hitnek a segítségével leszünk csak képesek meghaladni önmagunkat. Tehát sem a hit, sem a hatalom nem öncélúságot jelent, hanem magasabb rendűséget.
Valójában minden vívmány, minden érték és értelem magasabbról eredeztethető mint mi magunk. A magas rendű gondolatokat nem emberek találják ki, ők csupán ráeszmélnek, felfedezik őket, de tőlük függetlenül létezik:
"Egy tradicionális civilizációban elképzelhetetlen, hogy az ember mint sajátjára formáljon jogot egy eszmére; és ha ezt mégis megteszi, a jelentéktelen fantáziálás színvonalára csökkentve megfosztja azt ezáltal minden hitelétől és érvényétől. Ha egy eszme igaz, egyaránt tartozik mindazokhoz, akik képesek felfogni; ha téves, nem tarthat számot megbecsülésre. Az igaz eszme nem lehet „új”, mivel az igazság nem az emberi szellem terméke; tőlünk függetlenül létezik, és a legtöbb, ami tehetünk, hogy eljutunk megismeréséhez; ezen a tudáson kívül kizárólag tévedés lehetséges."
(René Guénon: A modern világ válsága)
A FOLYTATÁS IDE KATTINTVA OLVASHATÓ
Üdvözlettel,
corto maltese,
az anarchista kispolgár
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.