A FIDESZ FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA

A napi.hu-n egy érdekes cikk olvasható nyugdíj kérdésben, ami az OECD elemzéséről ír a témában. Nem mennék bele teljesen a részletekbe, akit érdekel olvassa el (érdemes), pár dolgot azért kiemelnék belőle az alábbiakban. Óriási baj fenyegeti a rendszert (közvetlenül a nyugdíjrendszert, közvetve az egész országot), és a benne élő embereket, nyugdíjasokat és nem nyugdíjasokat egyaránt, azaz zömében mindannyiunkat. Az egyik nyugdíjazási fordulópontot 2030-nak jelölik meg a cikkben, mert nagyjából ekkora tehető egy újabb óriási nyugdíjazási hullám, egy-két jelentős méretű generáció miatt, akik ekkortájt fognak nyugdíjba vonulni és amit a rendszer keményen meg fog érezni, mármint az eddiginél is keményebben.

Paradox módon a nyugdíjasokat megcélzó politika, amivel annak idején az MSZP is behúzta és amivel jó érzékkel már a Fidesz húzza be a választásokat, pártokat képes a hatalom csúcsába juttatni és bebetonozni azt, de egy évtizeddel képes lesz majd az egész rendszert a földbe a döngölni, mindenkit magával rántva... Azaz most elmondhatjuk, hogy az a hatalmas nyugdíjas szavazói bázis amivel a Fidesz rendelkezik, még nem lesz konkrétan felelős a bukásért, de az azt követő nyugdíjas rétegnek nem lesz felhőtlen viszonya az aktuális kormánnyal 2030 tájékán. Ugyanis a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan közép- és hosszútávon és még ha fenn is marad majd 2030 után, akkor óriási nyugdíjas szegénységet fog „kitermelni”. És ez csak az egyik fele, mert nem csupán azért borzasztó alacsony nyugdíjak fenyegetik ezeket a nyugdíjasokat, de van egy másik óriási probléma is, ha ez nem lenne elég: az egész ország büdzséjét még az esetleges alacsony, alacsonyan tartott nyugdíjak ellenére is brutálisan módon megterheli majd a nyugdíjak kifizetése.

Orbán állítása szerint 2030-ig tervez. Az hogy mit, egy dolog, de a dátum kérdésére szerintem egy esetleges választ adhat a nyugdíjas kérdés. 2030-ig lesz képes a kormányzás egyszerre ellátni a saját korrupt rendszerét és a számára hatalmat biztosító szavazói rétegeket megfelelően, tehát hogy miért csak addig, az fentebb leírtam. Ez megmagyaráz sok mindent a viselkedésükben. Igyekeznek azért a demográfiai kísérleteket bevezetni a népességnövekedés szempontjából, de ezek a legfrissebb adatok szerint egyelőre nem váltották be a hozzáfűzött reményeket. Kérdés, hogy ennek oka az, hogy ők maguk se hisznek benne igazán vagy hogy csak ennyi telik tőlük, de az biztosnak látszik, hogy a 2030-as céldátum alapján úgy gondolják, hogy ha addig nem sikerül megoldani a helyzetet, akkor utána itt már tényleg kár politizálni, jobb lesz szépen távozni a hatalomból, még az összeomlás előtt.

Állítólag az ellenzékiek és kormánypárti, közül többen belenyugodtak, hogy a politikában majd csak Orbán után lehet érvényesülni másnak. Lázár is ilyesmire utalt. Lehet hogy igazuk van, de addigra az is lehet, hogy már késő lesz bárkinek is, politikailag érvényesülni. Habár az OECD szerint ugyan van pár megoldási javaslat, ami főleg a nyugdíjas szegénységet enyhítené, de jelenleg törekvés sincs itthon ebbe az irányba (a magánnyugdíj pénztár története nem csak figyelmeztető jelzés volt ezzel kapcsolatban, hanem egy visszavonhatatlan fordulópont is) és ha az irány még marad is 2030-ig, akkor már megint csak egy káosz idején kéne megoldást találni.

Természetesen, ahogy Putyin is megpróbálta, lehet emelni a nyugdíjkorhatárt, és az OECD szerint fokozatosan 70 éves korig emelve (de pl. a Nők40 program kivezetésével együtt), 2070-ig egy viszonylag tartható szint jöhetne létre, mert így a GDP 10%-a alatt maradna a nyugdíjkifizetés. Most hogy ez mennyire kezelhető, főleg politikailag, az más kérdés, de ennél rosszabb lesz, ha nem emelik. Orbán talán már tudja, hogy ahogy a felemelkedését az aktuális, úgy a bukását a leendő nyugdíjasok hozhatják el. Putyin esetéből is lehet tanulni: még egy ilyen autokrata rezsimben sem tudta csak úgy lenyeletni a néppel az ilyen irányú megoldást. Orbán ez ügyben talán – politikai hatalom szempontjából – okosabb is Putyinnál. Az Erzsébet utalványok választások előtti már-már odüsszeuszi útja is ezt jelzi.

A nyugdíj helyzet kezelése borzasztó komplex és politikailag nagyon negatív megoldások véghezvitelét jelentené. Ezeket az esetleges programokat azonban még 2030 előtt meg kellene cselekednie az aktuális és leendő kormányoknak. Ezek nem politikai kockázatok a hatalom megtartásának érdekében, hanem biztos programjai a bukásnak. Így aki bevállalja, az rövidtávon a hatalomtól is el vágja magát. Mártírkormányokra lenne szükség. Épp ezért nagyon úgy tűnik Orbán nem fog belevágni, inkább kitolja ezt a helyzetet amíg lehet és megszerzi, azt amit lehet (nem csak pénzt, de kisajtol minden mást is, jelentős és pozitív történelmi figurát próbál kreálni magából ez idő alatt). A végén pedig még akár egy látszólagos csúcson abba is hagyhatja, hogy az utána következő rájöhessen, hogy miért is 2030-ig tervezett Orbán és mi volt ennek a „csúcsnak” az ára. Orbán legrosszabb esetben is mészároslőrinci vagyonnal fog bírni egy kisebb és szűk NER elittel együtt. Az őket kiszolgáló, esetleg magukat NER elithez soroló, magukat úrnak hitt, de valójában cseléd szervilis emberek viszont nem fognak így járni, elsősorban majd ők fogják elvinni a balhét, a dühös kisemberek először őket fogják megtalálni és megtorolni az elmúlt x évet majd (hogy milyen módon az még kérdéses). A NER elit pedig talán magángépekre szállva nézi majd a lángoló országot a felhőkből, ki tudja?

Mindenesetre hatalmi szempontból Orbánnak teljesen igaza van: ha Putyinnak nem jött össze és a bukásával fenyegethet egy olyan kérdés, mint nyugdíjkorhatár emelése, akkor ezt a nyugdíjhelyzetet senki nem fogja tudni megoldani, csak a társadalom és csak ha a társadalom már rá lesz kényszerítve, ami jelen állás szerint leghamarabb valószínűleg 2030-ban fog megtörténni. Ha nem lesz brutális világgazdasági válság addig, akkor talán van még tíz szép évünk…