SZABADSÁG. REND. TESTVÉRISÉG.

A KONZERVATÍV ANARCHIZMUS ÚTJA III.

2018/11/25. - írta: corto maltese

Az első rész IDE, a második rész pedig IDE kattintva elérhető, a további részek pedig IDE kattintva érhetőek el.

Mi az anarkizmus?” - tette fel a kérdést Aradi Viktor (1883-1937) Erdélyi Viktor írói álnéven a Napkelet című kolozsvári folyóiratban (2:1/2; 1921) és ezzel a címmel írt cikkében mindjárt nekiveselkedett ezt meg is válaszolni. Azt mindjárt kiemeli, hogy a hasonló vizsgálódások hová vezettek: ellentmondásos figurák ellentmondásos tanai miatt egységes anarchista nézetek nem léteznek. Aradi szerint azonban alapvető dolgokban igenis van egységes nézetrendszer. (A rövid, de annál tartalmasabb Aradi cikket IDE kattintva lehet elolvasni.)

 

Aradi Ovidius idézettel indít: „Az első az aranykorszak volt, melynek emberei bíró nélkül éltek.” Idéz még egy orosz szektától, a duhobrocoktól is: „A jót az Isten teremtette, a hatalom az Antikrisztus műve.”. Aradi tehát egy spirituális igényű tudat teremtette anarchizmus felfogást keresett, amelyben a hatalom azonban csak rossz lehet. A hatalom azonban, mint tisztáztuk, ha jó, akkor sose lehet cél, csak eszköz. Talán az elnyomás, zsarnokság szót értették a duhobrocok inkább a hatalmon.

 

A hatalomnak való alávetést lehet választani, ennyiből áll az emberi szabadság. Ha valaki önkéntes szolgája valakinek akkor az nem rabszolga, hanem valaminek a híve, ha úgy tetszik. Ha valaki ezzel visszaél, az viszont már valóban antikrisztusi, rossz tulajdonság, ami zsarnokságot jelent. A hatalom tehát felelősség, mellyel visszaélni nem szabad. A hatalom nélküli rend állapota, csak akkor jöhet el, ha a hatalmat feloldjuk a leghatalmasabban, a mindenhatóban, ezáltal meghaladva azt. De ettől még a hatalom létezni fog. Tehát a hatalomnál fontos, hogy tudjuk kitől ered és kié valójában, mi csak megkapjuk a lehetőséget, hogy éljünk vele, de ne vissza éljünk vele, ha képesek vagyunk rá és akkor nem emészt fel minket. Hatalom nélkül nem lehet létezni se lehet. Ha nincs hatalmunk önmagunk felett, akkor csak tébolyodottak vagyunk, állatias ösztönlények. Ha nincs egy abszolút hatalom a társadalom, a közösség felett, melyet a közösség választott szabadon, akkor az anarchia valóban káosz lesz, nem pedig autonómia. Enélkül szétesünk, mert nincs ami összetartson minket. Tehát a legnagyobb veszély a társadalomra a vég nélküli relativizmus, a hatalom folyamatos megkérdőjelezése.

 

Aradi szerint az anarchizmus narratívája a következő: elnyomók és elnyomottak vannak, ami akadályozza a társadalmi fejlődést. Az elnyomók azonban nem a hatalomtól önmagától lesznek elnyomóvá, hanem azért mert nem rendelik alá hatalmukat egy magasabb rendű szellemiség alá. A hatalom ott lappang mindegyikünkben ettől függetlenül, ha más felett nem is, de remélhetőleg önmagunk felett igen. Lehetünk-e önmagunk elnyomói? A legszélsőségesebb anarchista gondolkodók szerint az „elv” is egy elnyomó, tehát ha valaki nagyon jellemes, nagyon erősek az elvei, akkor önmaga elnyomója lesz. Igazság van ugyan benne, itt is fontos, hogy kellően rugalmasak maradjunk: önmagunk hatalmát használva önmagunkon egy szabad döntés eredménye, és ha nem ártunk vele, nem lehet rossznak nevezni , főleg ha az Abszolútumot figyelembe véve használjuk. Azaz a hatalom saját magunk felett is az Abszolútumból ered, még ha nem is azonos vele. Tehát ha képesek vagyunk uralkodni magunkon, az azért van mert képesek vagyunk alárendelni magunkat valami magasabb rendűnek, magasabb rendűnek mint mi magunk vagyunk.

 

A korai anarchistákat idézve valamiféle haladásmítosz Aradi cikkében is megjelenik. A „fejlődés” és a „haladás” régi balos toposz, de ezekkel is a főprobléma az öncélúság. Hova fejlődik, hova halad ez a szekér? Utópiába? Egy jobb és szebb világba? Csakhogy ez a jobb és szebb világ nem létező világ, példa se volt rá, vagy ha lett is volna, nem ismerjük. Materiális ideákból formálják őket. Az Abszolútumot megtagadják, de mégis fejlődésről beszélnek. Mihez viszonyítanak, ha mindent megkérdőjeleznek? Ez a fejlődés vaktában tart a szakadék felé. A haladás iránya nélkül a fejlődés illúzió. A relatív nem lehet irány, hiszen nem stabil. A stabilitás lehet irány, de nem lehet fejlődés, hiszen konzervál. De ha egy stabil társadalom nem megkövesedést, nem statikusságot jelent, hanem rugalmasságot, dinamikusságot akkor életképes lesz a változásokat integrálva is. Ez persze nem egy mechanikus folyamat, a lényeg, hogy ez mindig szervesen alakuljon, pont ettől lesz életképes, folyamatos dinamikája. Mindig figyelembe kell venni, hogy a változás állandó és az abszolút változás azonos az abszolút állandóssággal.

 

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK...

 

 

Üdvözlettel,

corto maltese,

az anarchista kispolgár

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://anarchistakispolgar.blog.hu/api/trackback/id/tr6114392524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása