Lányi András a Tanácstalan Köztársaság előadás sorozat keretében, melyben az ökopolitikát járják körül, nyilvánosan anarcho-konzervatívnak vallotta magát, most először. Kifejtette, hogy szerinte mi a rokon vonás a két irányzat között. Úgy vélte mindkettő az uralom, központosítás és az utópiák szkeptikus ellenfele, olyan szempontból, hogy mindkettő úgy véli, hogy a spontaneitás és ezzel együtt a hiba, rossz döntés elkerülhetetlen, de kevésbé problémás mintha központilag szervezve egységesítve követjük el a hibákat mechanikusan rákényszerítve az egész társadalomra, annak akarata ellenére. Hozzátette, hogy a különbségeket abban látja,

hogy pl. Kropotkin herceg amikor az önkéntes társulás és kényszermentes együttműködés elvét megfogalmazta, nem gondolt arra, hogy a társulás nem feltétlen önkéntes lehetőség. A konzervatív szerinte felismeri, hogy a társulás, úgymond egyfajta adottság és beleszületést is jelent (ehhez hozzátehetjük, hogy még a kilépést is különböző kényszerek akadályozzák, mind társadalmi, mind túlélési kényszerek akár). Egyes anarchisták szerint pedig - osztva a baloldaliság szélsőséges megközelítését - a semmiből valami újat lehet teremteni, a múltat végképp összetörni és eltörölni. Ez a szélsőbaloldali gondolat nem feltétele az anarchizmusnak, Lányi sem ért vele egyet. A másik oldalról nézve pedig a konzervativizmus hagyományelvűsége (organikusság iránti tisztelete) sem tekintélyelvűséget jelent, így tehát nem mond ellent az anarchizmusnak. (Szerintem sem.)

Lányi szerint tehát, az (organikus) konzervatív megközelítés szerinte is párosítható az anarchista hozzáállással és organikusságról alkotott elképzelésével, ha az mérsékelt. A kettő szintézise számára tehát az anarcho-konzervatizmus (számomra pedig a konzervatív anarchizmus).

A teljes előadás a Youtube oldalán valamint lejjebb megtekinthető, illetve az említett vallomás és annak kifejtése pedig a videón 28:37-től nézhető: