EGY AUTOKRÁCIA MENTES MAGYARORSZÁG VÍZIÓJA

Az anautokrata nem egyenlő az antiautokratával és tekintélyellenességgel. Lényegében az elnyomás, zsarnokság, azaz a feltétlen tekintélytől való mentességre való törekvő egyént jelöli, de a feltételes tekintélyt ez még nem zárja ki, mert nem a tekintéllyel van problémája, nem a tekintély ellen van, hanem annak túlhatalma, túlműködése és az abból fakadó diszharmónia az, ami számára nem elfogadható. Nem az autokrácia elleni harc, hanem az attól való mentesség jellemzi és a hatalom abszolút központosítását, mindenek fölé helyezését (legyen az akár személyi, akár szervezeti) ellenzi.

A hatalommal való visszaélés, olyan, mint amikor megtörik a Napsugarát és odairányítják, ahova szeretnék, vagy egy sötét helyre (jó esetben) vagy valakit elvakítanak vele (rossz esetben), vagy olyan mintha nagyítóval gyűjtenék őket össze, hogy hasznos célból tüzet gyújtsanak (jó esetben), vagy hogy rovarokat égessenek vele (rossz esetben). A jó esetek (értékek) egy anautokráciába beleférnek, a rosszaktól (negatívumok) pedig mentes. Az antiautokráciában egyik sem férne bele. Azaz egy anautokrata állam formailag lehetne akár autokrata is, de tartalmilag soha. A hatalom manipulálása, a hatalommal való visszaélés nem a hatalom birtoklását jelenti, mivel az általa mutatott csupán az eredeti hatalom, az Abszolútumból eredő abszolút hatalom eltorzítása és lefokozása, megszentségtelenítése és ebből kifolyólag, így például keresztényi szemszögből főbűnnek kell, hogy számítson.

A hatalom minden széttagoltságában, minden egyénnek vagy közösségnek a birtokában is az Abszolútum alá rendelődik. Tehát a materiális fragmentáltság nem egyenlő a hatalom tényleges birtoklásával, megosztásával és a relativizmussal sem. Materiális szinten a hatalom mindenkié és a hatalom senkié – a hatalom forrása és tényleges szellemi birtokosa ettől független az Abszolútum.

Az anautokrata célja a hatalom helyén való kezelése, a konzervatív célja a hatalom értékeinek megtartása, az anarchista célja pedig az autonómia, a szuverenitás megtartása. Az anautokrata konzervatív anarchista célja tehát a helyén kezelt hatalom és annak értékeinek megtartása autonóm módon.

Egy anautokrata társadalom és ország, így például Magyarország nem központosít, de biztosítja, hogy a hatalom és annak értékei mindenki számára elérhetőek maradjon, de azzal vissza ne élhessen senki és a hatalom torzulásait illetve annak hátrányait is minimalizálni igyekszik. Ideális formája lehet, hogy utópia (ami a legtöbb ideológiából fakadó társadalomképről elmondható), de optimális formája nem állapot, hanem törekvés. A törekvés pedig, mint szándék megvalósítható, amennyiben a morál is adott hozzá. A szándékhoz nem kell semmi más, csak erkölcsi akarat arra, hogy megváltozzon a társadalmi attitűd, beállítódás, hozzáállás. Maga az akarat lesz az anautokrata idea. Az akarat pedig nem utópia, hanem az igényre való törekvés tudatos formája. Ennek az igénynek belülről kell fakadnia, tehát adott esetben az anautokrata Magyarország víziója a magyar társadalom akaratának kérdése. Az anautokrata megközelítés gyakorlatias, mert nem állapotot vizionál, hanem egy hozzáállást kínál, amihez csak igény, akarat és szándék kell. Ha akarjuk, megteremhető, nem ideális, végállapotot jelentő, statikus hanem optimális, azaz törekvő, dinamikus formában. Ha nem jön létre optimális formában, arra csak egy magyarázat van, mégpedig az, hogy nem akarjuk eléggé, azaz a társadalmi erkölcs nem alkalmas rá, de nem azért mert megvalósíthatatlan, hanem mert nincs rá kellő társadalmi igény adott pillanatban és helyzetben. A jól ismert toposz, pedig így nyer értelmet: ezért tart itt ez az ország.